Kult

amerikai horror, 2008

"Egy repülőgép-szerencsétlenséget követően Claire-t, a fiatal pszichoterapeutát (Anne Hathaway) a traumás túlélők kezelésével bízzák meg. A baleset felidézésekor különös dologra derül fény: néhány utas egy robbanásra is emlékszik, ám a repülőtársaság szerint az nem is történt meg. Eközben Claire érdeklődését felkelti az egyik utas, Eric (Patrick Wilson), mivel úgy sejti, a titokzatos férfi ismeri a baleset körüli rejtély kulcsát. Ám míg orvos és páciens kapcsolata lassanként románccá alakul, egyre több túlélő tűnik el titokzatos körülmények között. Claire elszánt nyomozásba kezd, hogy megértse, mi áll a különös események hátterében - nem törődve azzal, hogy az igazság milyen sokkoló lehet.
A hátborzongató thriller főszerepében az Oscar-jelölt Anne Hathaway lenyűgöző alakítást nyújt." Port.hu

Már egy ideje tartogattam a filmet, aztán ugye aktuálissá vált a mostani Rio-Párizs repülőkatasztrófa miatt, úgyhogy egyik este megnéztem. Szerintem ez minden volt, csak nem horror. A Ghostra se mondják, hogy horror pedig abban is van szellem... Kicsit unalmasnak találtam és szerintem Anne Hathaway eddigi pályafutásának legrosszabb alakítását nyújtotta. Egyedül Patrick Wilson ért valamit a filmben, de őt is láttuk már jobban játszani...

Nem mondom, hogy kiszámítható volt, mert engem kicsit meglepett a vége, de az igaz, hogy nagyon vontatott volt. Klisékkel dolgozott, és amit félelmetesnek akart feltüntetni az sem volt az. Meg lehet nézni, de senki ne várjon tőle valami rendkívülit. Egyszer nézhető kategória, de überelhetetlen izgalmakra és borzongásra ne számítson senki.

színes magyarul beszélő amerikai kalandfilm, 150 perc, 2005

"A tizenhetedik században emigránsok tömege kelt útra Angliából, Skóciából és Írországból az új világ felé. A kivándorlók 1607-ben Virginiában megalapították Jamestown városát. Közöttük volt John Smith kapitány is. A telepeseknek nehéz helyzetük volt, nem csak a természeti viszonyokkal, hanem az ellenséges érzelmű indiánokkal is nap mint nap meg kellett küzdeniük. Az egyik összecsapás alkalmával a powhatan harcosok foglyul ejtették John Smith-t. A kivégzéstől a törzsfőnök lánya, Pocahontas közbelépése mentette meg." Port.hu

Már régóta terveztem, hogy megnézem, de ma jutottam el a megvalósításig. Vagyis tegnap este. De mára is maradt belőle, mivel elálmosodtam rajta. És nem azért mert fáradt voltam, hanem mert unalmas volt. Leginkább főszereplők vonzottak, de a Pochahontas történetet is érdekesnek találtam valamennyire.

Viszont a megvalósítás nem az igazi. Kicsit kusza, van a helyben valami visszataszító. Az ideálisnak ábrázolt törzs közel nem élt ideális életet, a szerelmespár bimbózó románca olyan szegényes és lassú volt, hogy a legelszántabb romantikus nézőket is kiakasztja. És igazából a torzonborz Colin és Mr. Bale sem tudott kárpótolni a rossz rendezésért.

Amikor Bale karaktere megjelent már teljesen kikészültem, pedig általában nyitott vagyok még a legrosszabbnak tűnő filmre is, de ami sok az sok. A kb. két és félórás filmnél a 2. óráig bírtam aztán csak bele-belekattintgattam hogy mi történik. De az a szomorú, hogy annyira nem is érdekelt, mi lesz a végkifejlet, annyira nem kötött le. 10es skálán nálam olyan 3at ér, köszönhetően a jó castingnak, bár csak a legelvakultabb Colin és Bale rajongóknak ajánlatos a film, akik beérik annyival, hogy kedvencüket egy filmben láthassák és elmondhassák hogy minden filmjüket megnézték.

színes magyarul beszélő amerikai családi vígjáték, 108 perc, 2007

Díjak és jelölések:
Golden Globe díj (2008) - Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória jelölés: Amy Adams

"Giselle-t, a szépséges hercegnőt a gonosz királynő száműzi a varázslatos, dalokkal teli rajzfilmvilágból. Ennek következményeként a lány a mai, modern Amerikában találja magát. Giselle először elborzad New Yorktól, melyben feje tetejére állnak a mesevilágban ismert tételek. Azután találkozik Roberttel, a válóperes ügyvéddel, aki kisegíti a bajból, és akibe lassan, de biztosan beleszeret. Igaz, hazájában már eljegyezte őt Edward herceg. A dolgok összekavarodnak, amikor megjelenik a herceg, ráadásul a gonosz királynő is New Yorkba érkezik, hogy a hercegnő életére törjön." Port.hu

Mikor mozikban ment, már akkor is rástartoltam, de amikor tévében látom, hogy éppen ezt adják, akkor is megnézem mindig. Engem is elvarázsol ez a kedves történet és mindig tudok nevetni rajta. Jók ezek a szirupos, csöpögős jelenetek is, ha olyan a hangulatom akkor én is velük táncolok és énekelek, hanem akkor meg kellemeset nevetek. Ez a jó ebben a filmben, hogy az ember bármilyen hangulatában meg tudja nézni és bármely korosztályt szórakoztatni tudja.

A színészeket is nagyon kedvelem, szerintem ők is kifejezetten szerették ezt a filmet forgatni. Patrick Dempsey a Grace klinikában is a kedvenc agysebészem és igazán jól áll neki az is, ha leveszi az orvosi köpenyét. Néhány szót érdemel a magyar szinkron is, mert én általában eredeti nyelven szeretem megnézni a filmeket, de Vágó Bernadett és Miller Zoltán igazán csábító alternatíva, főleg úgy, hogy énekelnek. Így a Bűbáj azon kevés alkotások közé tartozik, amit magyarul szeretek inkább.

Egy kellemes, néhol szirupos film, olyan igazi csajos romantikus történet, de a kisgyerekek is élvezik és talán a férfiaknak sem akkora kínszenvedés, mivel sok poénnal van megfűszerezve a Bűbáj. Engem teljesen elvarázsolt, és ahogy hallom, nem vagyok vele egyedül.

színes feliratos amerikai filmdráma, 104 perc, 2008

Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (2009) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Amy Adams
BAFTA-díj (2009) - Legjobb női alakítás jelölés: Meryl Streep
Golden Globe díj (2009) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Philip Seymour Hoffman
Golden Globe díj (2009) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Amy Adams, Viola Davis
Golden Globe díj (2009) - Legjobb színésznő - drámai kategória jelölés: Meryl Streep
Golden Globe díj (2009) - Legjobb forgatókönyv jelölés: John Patrick Shanley
Oscar-díj (2009) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Philip Seymour Hoffman
Oscar-díj (2009) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Amy Adams, Viola Davis
Oscar-díj (2009) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: John Patrick Shanley
Oscar-díj (2009) - Legjobb női alakítás jelölés: Meryl Streep

"1964-ben járunk a bronxi St. Nicholas iskolában. A vibráló egyéniségű, karizmatikus Flynn atya (Philip Seymour Hoffman) szeretné kicsit megváltoztatni az iskola túl szigorú szokásait, melyeket már réges-régen állított fel a vaskezű igazgatónő, Aloysius Beauvier nővér (Meryl Streep), aki a félelem és a szabályok erejében bízik. A politikai változások szele eléri a közösséget és az iskola a falai közé fogadja az első fekete diákot, Donald Millert. Amikor a reménytelien ártatlan James nővér (Amy Adams) megosztja az igazgatónővel észrevételét, miszerint Flynn atya túlságosan személyes érdeklődést mutat Miller iránt, az igazgatónő személyes keresztes hadjáratba kezd a pap ellen azzal a céllal, hogy eltüntesse őt az iskolából. Bár bizonyítékkal nem rendelkezik, Aloysius nővér a hite szerint száll szembe Flynn atyával." Port.hu

Azért néztem meg a filmet, mert kíváncsi voltam, hogy miért kapott ennyi jelölést. Meg a témáját is érdekesnek találtam, úgyhogy egy olyan napon, amikor valami komolyabb témájú alkotásra voltam kiéhezve, akkor néztem meg.

Első benyomásom szerint kicsit elnyújtott fim volt. Mire igazán belelendültünk volna a cselekménybe, addigra vége is lett. Szerintem nagyobb hírverése volt a filmnek, mint amennyit valójában ér. A papnak, akinek tulajdonképpen a pozitív főhősnek kellett volna lennie, vele nem tudtam szimpatizálni, hanem sokkal inkább az iskolaigazgatóval, aki a rendért volt felelős. Viszont a film utolsó jelenetében ő is hitelét vesztette. Egyedül az Amy Adams által megformált karakter volt emberi, de ő még kiforratlan jellem volt, ezért viszonylag kevés vizet zavart a film cselekménye szempontjából.

Hogy miért is nem tudtam azonosulni a főhős pappal? Számomra a vallás az egy szent dolog, ami szigorú szabályok alapján működik. Ha valaki arra adja a fejét, hogy azt hivatásszerűen műveli, bizony be kell tartania ezeket a szigorú szabályokat ha tetszik, ha nem. Nem értem, miért kell a gyerekekkel haverkodni meg itatni őket, ahelyett hogy a vallás tiszteletére nevelnék őket. Meryl Streep karaktere formálta meg ezt a vallás gyakorlása szempontjából tökéletes alakot, viszont azzal, hogy benne is felébresztették a kételyt, oda lett minden, amiért tisztelni lehetett volna.

A film által közvetített konklúzió miatt nem tetszett nekem ez az alkotás. Aki annyira nincs otthon a vallási dolgokban, nem vallja magát istenfélő embernek, azoknak ajánlom a filmet, a többieknek szerintem csalódás lesz,

színes feliratos svájci-francia romantikus film, 120 perc, 2006

"Huszonkét rendező, tizennyolc rövid történet, és egy egész estés szerelmi vallomás a fények és a szerelem városáról, Párizsról. Valamennyi történet a francia fővárosban játszódik, ahol a világ minden részéből érkezett rendezők és sztárok mesélnek a szeretetről és a szerelemről, amely hol elvarázsolja és ámulatba ejti az embert, vagy épp ellenkezőleg, szenvedést okoz neki. Az epizódokból megindító és felkavaró, különös és eleven nagyváros képe rajzolódik ki, ahol minden pillanatban kapcsolatok jönnek létre és érnek véget, kéz a kézben jár a szenvedés és a boldogság." Port.hu

Egy fárasztó nap után tettem DVD lejátszómba a filmet, némi felüdülést várva tőle. Előzetesen annyit tudtam a Párizs, szeretlek!-ről, hogy romantikus film és egyik álomvárosomban játszódik. Meglepődtem, hogy nem egy konkrétan összefüggő történetről van szó, hanem sok kisfilmről, amelyek Párizs különböző részeiben játszódnak. Nagyon tetszett ez a megoldás, mindegyik történet egyedi volt a maga módján és megismerhettük a francia főváros és a szerelem sok-sok arcát. Néhány történet vicces volt, néhány megható és volt ami csak szimplán elgondolkodtató.

A romantikus rész: egyik kedvencem a Rufus Sewell-féle temetős jelenet volt, de nehéz megmagyarázni miért. Volt benne valami, ami nagyon megfogott és Oscar Wilde bölcsességeit is nagyon szeretem.

A vicces rész: tetszett a metró állomáson lezajlott Steve Buscemi-féle jelenet és igazán jól szórakoztam rajta. Kicsit szánandó volt, hogyan keveredett bele ez a turista a fiatal pár civakodásába és az is, ahogy az útikönyvét lapozgatva testet öltöttek előtte a legveszélyesebb párizsi jelenségek.

Ami kevésbé illik a filmbe: Elijah Wood vámpír jelenete. Kicsit furcsállottam, mit keres ez ebben a filmben, de maga a kisfilm tetszett. Groteszk és morbid volt, túl sok vérrel, ami nekem nem volt sok, de az érzékeny lelkületű nézőknek lehet, hogy az.

Amit nem értettem: a pantomines és a kínai negyedbe fodrászhoz igyekvő férfi. Lehet, hogy velem volt a baj.

Az elgondolkodtató rész: az utolsó történet, a postásnő aki sétál Párizsban és elmélkedik. Amikor megpihent a parkban és nézte az embereket, annak olyan ereje volt, ami egyértelművé tette számomra a film mondandóját.

Összességében nagyon tetszett a film, jó érzéssel töltött el. Nem említettem meg idő hiányában az összes apró történetet, de van még jónéhány szívet melengető epizód, ami miatt mindenkinek érdemes megnéznie. Végtére mások vagyunk, mindenkinek más tetszik.